Felállni, még csak hagyján, de mi van a leüléssel?
Leírhatatlan és nagyjából lerajzolhatatlan a gyermekek arckifejezése akkor, amikor először állnak fel. Nagyon büszkék magukra, látszik rajtuk az öröm és a boldogság. Aztán eltelik néhány kósza másodperc és a lábaik remegni kezdenek. Fáradnak, mégpedig vészes sebességgel. De most akkor hogyan tovább? - látni a grimaszaikon a kétségbeesést és a teljes bizonytalanságot. Aztán hirtelen összecsuklanak, fenékre esnek, és ezt a legkevésbé sem viselik jól.
Mert hiába pattannak fel, a lábaik még nem bírják a megpróbáltatást és pillanatok alatt remegős üzemmódba váltanak. Tündériek a csemeték, amikor valamibe belekapaszkodva hihetetlen decibelen szóló sírásba kezdenek, azt üzenve: segítsen már valaki! Azonban néhány negatív tapasztalat elég ahhoz, hogy a járáshoz fűződő kedv mértéke jelentősen lecsökkenjen.
A járássegítő játéktestbe öntött megmentő
Ezen a ponton a járás támogatására kifejlesztett, amúgy játékos, vicces, tologatható eszközök igazi szuperhősök lehetnek. A gyerekek imádják tologatni ezeket, mindegy, hogy kutyusos vagy éppen zebrás alternatíváról van szó. Ráadásul a szerkezetek mindenféle jóval felszereltek - már csak az egyéni büfékocsi hiányzik róluk.
Okozhat függőséget a járássegítő?
Sok szülő tart attól, hogy a gyermek, rászokva a segítő jelenlétére, nem akar majd önállóan is járni. Ám ettől felesleges félni. Minden a maga idejében megtörténik, nincs két egyforma gyerkőc, így két egyforma életút sem ismert. Viszont a járás élménye olyan hatalmas, hogy az előbb-utóbb a lurkókat is magával ragadja.
